"A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket."

A negyedik gyakorlati napunkat kezdhettük meg a már lassan megszokottá váló éppen hogy csak korai reggelivel. (05.30!)
Dodóval, mint minden reggel Gréta dalát énekelve sietünk ki a villamoshoz. Kellemesen kiszámolva, éppen elértük azt, hiszen aki ismer minket az tudja, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk a világ legpontosabb emberei. :D De ezt az énünket az osztályon nem ismerik. :)

Az osztályra beérve már kicsit rutinosabban mozogtunk. Részt vettünk az átadáson, majd csatlakozva az ápolókhoz segítettünk a reggeli teendőkben. Mivel ma telt ház volt, ezért bőven volt munka, főleg dokumentáció téren. Sajnos még mindig nehézkesen helyezkedünk el az idegen nyelvi közegben, így nem tudunk eléggé érvényesülni. Igyekezetünk ellenére is olykor háttérbe szorulunk. De reményeink szerint ez idővel javul, és sok biztatást is kapunk, és ez nagyon motivál minket. :) Mert, ahogy ma Matkovics Ágnes tanárnő mondta: "A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket."

Az idő ma kissé kicsúszott a kezünk közül, ugyanis az osztályos reggeli 11-kor kezdődött. Ami ebben az esetben azt jelentette, hogy mire befejeztük már mehettünk is ebédelni. Persze némi költői túlzással. De számunkra ez sosem gond. Enni mindig tudok. :D (Mondjuk nem annyit, mint Dodó)







Mindig nagy felüdülés ebédnél találkozni a többiekkel. Ma talán az itt létünk legfinomabb ebédjében lehetett részünk. A kihagyhatatlan grízgombócleves, rántott hús, rizibizivel és almáspite. Persze sosem volt komolyabb gond az étellel, csupán kissé... hm... fura.





Ebéd után még egy kevés időt eltöltöttünk az osztályon, majd 14.30-kor hazaindultunk. Itthon kimerülten zuhantam az ágyamba. Nem sokkal később Viki jelent meg az ajtóban, hogy elinvitáljon minket egy kis közös vacsorára. Így nagyon jó hangulatban telt el a vacsora, és teljes bizalommal osztottuk meg egymással az élményeinket. Lassan kis családdá alakulunk. :)

Halihó újra :)

Hajnali keléssel indult a mai napunk is,elég nehézkes ilyen korán felkelni,de ugye muszáj.. Tegnap a társaság elég nagy része igen rossz kedvű volt és kicsit letört,hogy nem olyanok a dolgok mint amire számítottak. Én szerencsére nem voltam elkeseredve,nekem nagyon megtetszett az osztály és nagyobb akadályokba se ütköztem még eddig,voltam már sokkal rosszabb helyzetben és lehet megtanultam kezelni a helyzetet. Nagyon megszerettem ezt a kis társaságot és ha nekik rossz az nekem is,így remélem hogy hétről-hétre,jobb lesz a helyzet!

Mai napunk Bellával már jóval mozgalmasabb volt,mint a tegnapi. Már egész jól próbáljuk magunkat kiismerni az osztályon és jól részt venni minden munkában. Próbálnak nekünk mindenben segíteni és szerintem nagyon kedvesek velünk. Két részre van osztva az osztályunk ,,Süd illet Nord" részre és Bellával szét szedtek minket,így külön végezzük a feladatokat. Próbálunk barátkozni illetve jó kapcsolatokat teremteni,mint az osztályos nővérekkel,tanulókkal illetve mentősökkel. 

Napunk fény pontja volt,mikor lementünk a Rauchzone-ba és beszélgettünk,természetesen magyarul :) Egy fiatal ember nagyon figyelt minket,ahogy beszélgettünk és hirtelen hozzánk szólt magyarul :D hát élmény: FELBECSÜLHETETLEN :P Közben kiderült,hogy a srác nem magyar,de van 4 magyar munkatársa akik,nagyon jól megtanították magyarul és ráadásul még akcentusa se volt :D hihetetlen :) nagyon jó pofa volt. 
Az is kiderült,hogy a kórházban magyar orvos,nővér is van. Sajnos még nem találkoztunk velük,de ami késik nem múlik,kitudja még összefuthatunk :)
Megírtuk a beosztásunkat is,ami elég változatos lesz,mert sikerül az összes műszakba betekintést nyernünk,aminek különösen örülök,mert okosodunk csak :P
A kissé hosszadalmas esős munkanap után...Indulás haza..Eléggé fáradtak vagyunk és még mindig van akinek rossz a kedve,de itt vagyunk egymásnak és megpróbálunk mindent megtenni azért,hogy mindenkinek jó legyen :) 
Még egy nagyon jó hírt is sikerült kapnunk..Grétike elégé el volt keseredve,hogy mennyire nem jó neki..pedig közben nagyon megvannak vele elégedve és nagyon ügyes :) Csak így tovább mindenkinek szerintem ;)
Amikor haza jöttünk mindenki lepihent,gépezett,beszélgetett illetve elment vásárolni. Holnap mi a Bellával délutánra megyünk,így kicsivel tovább aludhatunk :P Juhuuu :D 

Sok Pusziiii
Diácska

Tanulók tömkelege

A mai nap töltöttük el gyakorlatunk második napját.

A reggelt megint fürdetéssel, ágyak rendbetételéval és a betegek gondozásával kezdtük, amibe aztán annyira belefeledkeztünk, hogy el is késtünk a kilenc órási vérvételről. Szerencsénkre mikor fél 10-re átértünk az orvoshoz, még nem történt meg a többiek vizsgálata, mert még adminisztrációs feladatok voltak. Nem késtünk le semmit. ^-^

10-re visszértünk az osztályra, megreggeliztünk mi is. Aztán folytatódhatott a munka.
Sajnos még akad némi nyelvi korlát, így nem tudunk olyan hatékonyan dolgozni mint otthon, azonban minden igyekezetünk benne van a dologban. :)
Ezt ma megnehezítette,hogy még 5 új tanuló érkezett az osztályra, így ránk kevesebb ideje maradt az ápolóknak, hogy a szárnyaik alá vegyenek. Komikus lehetett, ahogy csoportba verődve követtünk olykor egy-egy embert. :D

Viszont Krisztinek új élmény volt, hogy megismerkedhetett a csőposta elvű rendszerrel, amivel a labort adják le! :D
Nekem meg a 900 Ft-os kínai tornacipőmet nézte ki magának az egyik beteg, hogy ilyet venne az unokájának, aki a kórház óvodájában dolgozik . Nagyon meg akarta tudni, hogy hol vettem, aztán mikor megtudta, hogy magyar vagyok az ápolóval megbeszélték minden magyarországi élményüket :D

Délutánra már nagyon megfájdult a lábam, mert sokszor csak ácsorogtunk, annyira nem jutottunk érvényhez. Reményeink szerint holnap könnyebb dolgunk lesz, mert az 5 új lány iskolában lesz. :)

Délután együtt jöttünk mind a kórházból, a villamoson persze kicsi a rakást "játszottunk". Még mindig nem szoktam meg, hogy itt milyen erőteljes és hirtelen kanyarok vannak a vonalon, ezt Gréti is alátámaszthatja, hiszen Mellesleg benne kapaszkodtam meg estemben :D

Még ellátogattunk a pályauvarra Kriszti szombati, bécsi jegyének utánanézni, utána bevásároltunk teából, szörpből meg nasiból. Otthon pedig pihentünk. :)

Ez a nap ilyen eseménytelenül telt, de ennek ellenére alaposan elfáradtunk.

Kirándulás

Egy gyors reggeli, és készülődés után ismét a nyakunkba vettük a világot! :-) Most St. Radegund-ot látogattuk meg.

A villamoshoz sietve Diánk a nagy mesélés közben nekiment egy oszlopnak. :-D ( Ne haragudj Dia, ezt nem hagyhattam ki! :$ )

A fiúknak, főleg Andrisnak köszönhetően jò buszra szálltunk fel. Az utunk mint mindig jò hangulatban telt, és a táj is káprázatos volt. Ugyan egy kicsit ijesztő volt számomra, hogy az utak nagyon keskenyek, és a busz mellett egy autò már nem igazán fért el.

A kirándulásunk célja, hogy a faluban találhatò 1436 m-es hegyre libegővel jussunk fel. A táj maga gyönyörű volt, de nem tudtuk élvezni, mert az idő kicsit kersztbe tett nekünk, ugyanis itt esett az eső. :(

A hegyre érve a nagy ködtől továbbra sem láttunk sok mindent. Így egy kicsit nézelődtünk, felfedeztünk egy bobpályát, majd visszaindultunk.

A busz indulásáig volt egy óránk, ezért úgy döntöttünk, hogy egy kicsit sétálunk a faluban. Utunk során láthattunk egy Budapest nevű vendégházat, nagy meglepetésünkre kiderült, hogy St. Radegund testvértelepülése a mi Baranya megyénkben található Szászvár.

 

A buszra várva 'csodás' hangommal szórakoztattam a többieket. ;) Vikinek annyira elnyertem a tetszését, hogy fel is vette videóra, de ezt inkább megtartanánk magunknak! :)

A nap hátralevő részét egy kis főzéssel, sorozat nézéssel töltöttük.

Jó éjt Mindenkinek!
Puszi Grétus ;)

Már egy hete...

Ma egy hete, hogy Grazban vagyunk. A délelőttünk a pihenés jegyében telt. A reggeli, mint azt már az elmúlt héten megszokhattuk bőséges és nagyon finom volt. Reggeli után mindenki visszabújt még kicsit az ágyába. Ki elaludt, ki filmet nézett. Délután fél kettőkor a villamos felé indultunk az Esperatno platz-ra.

A Főtérre érve találkoztunk az idegenvezetőnkkel. Sétára indultunk az óvárosban. Megnéztünk sok új és sok, számunkra már kevésbé új dolgot. Például a Jezsuita templomot és rendházat, a Főteret körülvevő barokk és reneszánsz épületeket valamint a grazi "parlamentet" és a harangjátékot játszó óratornyot. Jártunk a Schlossberg lábánál és megcsodálhattuk a panorámát a város fölé magasodó, hatalmas üzletház tetőkertjéből.

A Jezsuita rendház

és templom.

A sok-sok emeletes bevásárlóközpont.

Panoráma.

A szemet gyönyörködtető séta után elbúcsúztunk vezetőnktől és néhányan vacsora keresésre néhányan újabb sétára indultak. Barni és az én utam a Schlossberg-felé vezetett. Kis csalással meg is másztuk a "nagy" hegyet.

Valójában, amit ott fönt láttunk nem adják vissza a fényképek. A naplementében gyönyörködve mindkettőnknek eszébe jutott mekkora áldás, hogy itt lehetünk.

A napunk egy pizzával zárult egy török büfében, nem messze a szállásunktól.

Halloween – Kikapcsolódás – Pihenés

Tegnap éjjel Halloween volt, és mivel egyszer vagyunk Grazban, egyszer van Halloween az évben, gondoltuk elmegyünk bulizni egy nagyot. A terv az volt, hogy beöltözünk, kifestjük magunkat, tököt faragunk. A tökfaragás (sajnos) nem jött össze, viszont vettünk fain kis maszkokat, és elmentünk táncolni.

Jól éreztük magunkat, jól esett levezetni a nap fáradalmait. Fél négy körül meguntuk a bulit, és elindultunk hazafelé. Sikerült eltévednünk egy kicsit, így egy hosszú séta után, negyed 5 körül értünk haza. Hogy ne múljon el az éjszaka eseménytelenül, Andrisnak sikerült elveszítenie a kabátját, amiben benne volt a pénztárcája, és az iratai is.

Negyed 5 után, fáradtan zuhantunk az ágyba (illetve Andris a kádba). Fél kilenckor lementünk reggelizni, majd délután egy-ig folytattuk az alvást. (Andris visszament a klubba, és hála az égnek megtalálták a kabátját.) Később összeszedtük még magunkat, zuhanyoztunk, majd elmentünk vásárolni. Vacsira pizzát ettünk (itt jegyezném meg, hogy hihetetlenül jó dolgunk van itt a szálláson. Mindenki nagyon rendes velünk, mindent megtesznek értünk. Pl. kaja után nem hagyták, hogy elmosogassunk magunk után.)

Este még filmeztünk, és beszélgettünk. A mai nap tulajdonképpen csak a pihenésről szólt.

Dimenzióváltás az ápolásban

Csütörtök, reggel 5:30. Egy új hajnal virradt ránk. Mindenkinek a szemében az izgatottság és a közelgő újtól való félelem tükröződött. A kiadós reggeli után, mindenki készen állt arra, hogy egy új kihívással kell szembenéznie. Ez a kihívás sok újat tartogatott mindenki számára, hiszen eljött az a nap amire mindenki várt, az első nap a gyakorlati helyen. Az előző napokban volt alkalmunk megtekinteni a gyakorlati helyeket, ami rendkívül jó volt hiszen így könnyen odatalált mindenki a megfelelő helyre. Hármunknak (Viki, Barni, Andris) egy kicsit később is elég volt elindulni, mivel első nap csupán 7:30-kor kellett jelentkeznünk, az LKH-West recepcióján, Frau Wagner-nél. Ő egy interdiszciplináris manager, és segített minket eligazodni az épületben.

Számomra ez az épület letisztultságot, modernséget és abszolút funkcionalitást sugároz. Miután sikerült átöltöznünk Frau Wagner felkísért minket Barnabással az osztályra, ami a 4. emeleten található.

Ez az osztály egy általános belgyógyászati osztály fertőző betegek részére. A csütörtöki napon a főnővér nem tartózkodott az osztályon, mivel vizsgája volt osztály vezetésből, ezért a helyettes osztály vezető főnővér Eva Schaller fogadott minket. Bemutatott minket a jelenlevő orvosoknak és ápoló személyzetnek,

akik nagyon szívélyes fogadtatásban részesítettek minket, és igazán jól, érthetőn beszéltek. Itt kell megjegyeznem, hogy az osztályon

28 betegágy van amire minimum 8 ápoló jut, köztük vannak segédápolók, diplomás ápolók és szakápolók is. Eva körbevezetett minket először az osztályon, majd az egész épületben, ami tulajdonképpen két részből az LKH-Westből, és a baleseti sebészetből áll. Ezután elmagyarázta, hogy kinek milyen kompetenciája van az ápoló személyzet közül, és milyen egyéb feladatkörök vannak.

A délelőttöt alapápolási feladatok ellátásával töltöttük, számomra óriási élményt jelentett ez, itt tényleg igazán minden a beteg érdekei szereint történik. A pácienesekhez külön odament Eva (nem tudom elégszer ismételni, hogy ő a főnövér helyettes) és ő vette fel a reggeli, ebéd, illetve vacsora rendeléseket. A napi háromszori étkezésüket különféle étrendi ajánlások alapján tudják összeállítani, ami mindenre kiterjed. Napközben forró gyógyteát, frissen örőlt, és főzött minőségi kávét, és magas ásványi anyag tartalmú ásvány vízet ihatnak a betegek. Ha pedig bármi más kívánalmuk van, akkor természetesen készségesen segítenek.

Ezután kiosztottuk a betegeknek az ebédet, amit mindenki nagyon jóízűen fogyasztott, akinek kellett segítettünk az evésben amit szívélyes köszönettel fogadtak. Ekkor vettem észre azt a bizonyos mentalitást, amikor mind a beteg részéről, mind pedig az ápolószemélyzet részéről ÓRIÁSI TÜRELEM van. Miután végeztünk, kivettük a félórás ebédszünetünket, amihez csak annyit fűznék hozzá, hogy előre megrendeltük a helyi hálózatról, a saját profilukról bejelentkezve. Mi is 3 féle menüből tudtunk választani, amihez korlátlan üdítő és saláta fogyasztás volt. Ebéd után visszamentünk az osztályra, ahol már várt minket Eva. Kimentünk a teakonyhába, és adott nekünk egy komplett tervezetet számunkra, ami tartalmazta mindazt amiből a gyakorlat fel fog épülni. Elköszöntünk, és megfáradva, bár új reményekkel tekintve a jövőbe tértünk haza.

Andris voltam