Vasakarat

Az utolsó előtti munkahét is eltelt.Ezzel a pénteki nappal elkezdődött a visszaszámlálás.
Minden nap tartogatott meglepetéseket, új kihívásokat, de jobban belegondolva megérte a korán kelés és a fülem hegyezése a dialektusra.

A leltározás még egy külön történet.Itt adnak a kórház emblémájával ellátott zacskót a beteg ruháihoz és logikusan felsorolt lehetőségek közül választhatjuk ki milyen értékeket hoztak magukkal a kórházba.


Ha két szóval kellene jellemeznem a munkájukat az itt dolgozóknak, a következők lennének:precíz , fegyelmezett.
Az ápolósegítők mindig alaposan lefertőtlenítik a vizitkocsikat és a takarítós vagonokat egyaránt.
Minden kis apró munkának megvan a saját dinamikája.

Továbbá nincs eldobált szemét, sem falra légtelenített infúziós folyadék, véres vattabucik az ágyak alatt.
Vigyáznak a felszerelésre, folyamatos karbantartással és szakszerű használattal.
Ami a legfontosabb , hogy valóban a betegért élnek.A páciensek többségének olyan érzése van, mintha egy hotelben lenne.A panorámás betegszobák, a kiszolgálás, az emberi bánásmód és persze a frissen elkészített kávé gondoskodik erről.


A grazi kórház igazán szívén viseli dolgozói egészségi állapotot, így óvja és segíti megőrzését(kézfertőtlenítő bőségesen van az osztályokon, latexmentes gumikesztyű, akadálymentesített folyosók, tűvédős injekciók ill. vérveteli tű, egészséges ebéd minőségi alapanyagokból)

Ha valaki a dolgozók közül kivesz szünetet enni,cigizni akkor azt az embert nem zavarja senki.A napi fél órás szünet jár mindenkinek!

Még 4 napig élvezhetjük a kórház nyújtotta lehetőségeket.

                             Der Krieger/Barney

Csak egy csütörtök

A már mindenki számára jól ismert reggeli után, ismét gyakorlatra mentünk. Rutinosan vettünk rész az osztályátadáson, illetve a reggeli ágyhúzásnál, betegmozgatásnál is tudtuk hol a helyünk. Mivel ma 4 ápoló gyakornok és 5 orvostan hallgató volt rajtunk kívül (nos igen.. lépni nem lehet az osztályon), így elég gyorsan haladtunk, és szűk egy óra múlva már a vitális paramétereket mértük. Külön élményt nyújtott ma számomra, hogy segíthettem egy orvostanhallgatónak a vérnyomásmérés művészetének elsajátításában. Bevallom, titkon örültünk neki, hogy most már nem mi vagyunk a legesetlenebbek az osztályon. :D

Miután kiosztottuk a reggelit és végeztünk a mérésekkel, segítettünk a pakolásban. Hihetetlen precizitással hajtogattuk a törülközőket és mosdókendőket. Igazából rossz volt utána belegondolni, hogy ezt azért raktuk ide, hogy mások felhasználják.

Ezt követően elmentünk ebédelni. Sajnos ma nem sikerült összefutni a többiekkel. Így magányos kettesben fogyasztottuk az ebédünket.

A délutáni órákban ott segítettünk ahol csak tudtunk. Külön örültem, amikor valaki név szerint nekem osztott ki egy-egy feladatot. Még ha az csak annyi volt, hogy segítsek egy betegnek összepakolni.

Délután fáradtan értünk haza. Kicsit beszélgettünk, majd egy kis közös szundi mellett döntöttünk.

...Amikor az ember félni kezd a haláltól, akkor tanulja meg szeretni az életet...

Halihó Mindenki :)

Valahogy nekem mindig olyan nap sikerül írnom,amikor nem történik nagyon semmi izgalmas dolog.. de nem számít :D elmesélem azért mi történt velem..

Ahogy a bejegyzésem címéből lehet látni,történt velem egy kis rossz.. Igaz már,hogy harmad éves ápoló tanuló vagyok,de még nekem egy betegem se halt meg ,amikor én ott voltam. Hát tegnap ez megváltozott..
Sajnálatos módon az egyik betegem elhunyt. A hölgy 96 éves volt,gyönyörű kort megélt és már csak szenvedett így most már biztos sokkal jobb neki. De sajnos én elég nehezen éltem meg ezt az egészet..Amikor dolgozni kezdtünk én még értelmesen beszélgettem a nénikével, és napról-napra néztem végig,hogy rosszabbul lesz..Ez már várható volt,de reméltem,hogy nem akkor mikor dolgozom. Sajnálatos módon én voltam aki rátalált holtan...Nagyon nehezen élem meg ezt az egészet,hogy őszinte legyek. Még sikerült kicsit elpityerednem is..:(
Persze most mindenki azt gondolja,ez a szakmával jár és én választottam..Igen tudom,hogy az én döntésem volt és én akartam ezt..De valahogy a halál tényét és magát a halált nagyon nehéz számomra elfogadni..meg kell tanulnom kezelni igen és azon is vagyok..Már sok mindent megéltem és szerintem ezt is sikerül majd normálisan kezelnem..De minden kezdet nehéz..

Mai nap Bellával délutánosak voltunk,ami azt jelenti,hogy 10től dolgoztunk este 6ig. Jó volt mert sok mindent csinálhattunk és egész jól bele rázódtunk már a rutinos feladatokba. Próbálunk mindent már kérdezés nélkül megcsinálni és önállósodni :) Én nagyon szeretek itt lenni és én nagyon jól érzem magam a kórházban. A hülyeség még az osztályon se maradhat el :D mindig találok valaki olyan szeleburdit mint én és akkor nyomjuk a hülyeséget,talán ez is sokat segít,hogy ne gondoljak arra,hogy tegnap mi is történt. 
Munka után még vásárolgattunk kicsit és aztán jöttünk haza. Itthon a szokásos beszélgetős,filmnézős este van. Mi most próbálunk sokági fent maradni,mert holnap viszont éjszakások leszünk és akkor viszont 12órát nyomunk majd le és valahogy fent kell maradnunk :) Most lesz életem első éjszakás műszakja így egészségügyben. Kíváncsian várom :)

Hát most csak ennyit :)
Sok puszi mindenkinek
Diácska

A mai reggel a szokásos villamoshoz rohanással kezdődött... Hát persze! De mindig elérjük! :D

A reggeli kávénak hála, sikerült nem elaludnunk a 6:30as műszakátadáson!! ^^

A reggeli ápolási tevékenységek keretében elvégeztem életem első katéter ellátását, amivel a húgyutak fertőződését előzzük meg.

Délelőtt Ullival ketten megmértük a vitális paramétereket. Kicsit barátkoztam a betegekkel. Az egyikük érdeklődött afelől is, hogyan megy a német, hogy érzem itt magam. Olyan kis kedves. :3

Később mi is reggeliztünk, az egyik orvostanhallagtósrác elette előlem az összes felvágottat :(

Minden napszakban van egy holtidőszak, ekkor Krisztivel bementünk az egyik egyszemélyes szobában fekvő beteghez, aki jártas az egészségügyi szakmában a hétköznapi életben is. Vele (és a látogatójával) beszélgettünk el egy kicsit. Szeretjük őt minden nap meglátogatni és akár tanulni is tőle, nem csak a nyelvet. :)

Fél háromkor dolgunk végeztével hazaindultunk.
Aludtam a villamoson, itthon is egy pár órácskát, és valójában az egész déltán a pihenés jegyében telt el. :)

Hétfő

Ma reggel is szokásosan kezdtük a napot. Gyors közös reggeli, majd a társaság két csapatra oszolva indult el a gyakorlatára.

Fél 7-kor átöltözve osztályátadással indítottam. Ezt követően segítettem az ápolónak, aki mellé beosztottak. Rendbe tettük az ágyakat, segítettünk a fürdésben, majd csatlakoztam a reggeli osztásához. Ezután a szokásos feladatok következtek. Pl. ágyhúzás, beteg mobilizálás, viziten való részvétel, ebéd osztás

Délben 4 társammal ebédelni mentünk a kantinba. Megbeszéltük, hogy eddig kivel mi történt. :-) 

Ebéd után beteg felvételeken vettem részt az ápolóval, majd fél 3-kor ismét a csajokkal indultunk haza. 

Útközben végre először láthattuk, hogyan is működik egy autómata garázs. Mindannyian tátott szájjal 'rátapadva' a hatalmas üvegfalra néztük végig. :-D

Először is a sofőr bepötyögi az autó helyét, majd kimegy, és az autó leereszkedik. Az alváznál fogva 2 kar átemeli a járművet a saját polcára. :-)

Elnézést kérek a kép rossz minősége miatt, de azért látszik a polc rendszer.

Hazaérve mindenki szusszant egy kicsit, később pedig együtt elmentünk a Hoferbe, amit nálunk Aldinak hívnak. Kicsivel nagyobb a választék, mint nálunk, árban viszont hasonló.

Este mindenki elvonult a saját kis kuckójába, és nyugovóra tért. :-)

Puszi: Grétus

Derült égből eső...

Ma reggel napsütésre ébredtünk, ami kész csoda a tegnapi, egész napos eső után. Reggeli után a megszokott, vasárnap délelőtti szunyóka kezdődött. Dél körül ébredt újra a társaság. Andris, Kriszti, Dodó a barátjával és én ebédelni indultunk.

A többiek a városnézés mellett voksoltak és ma végre Dia is eljutott a Schlossbergre :)

Este, amikor az eső újra cseperegni kezdett már mindenki a meleg szobában üldögélt.
Kezdődjön egy újabb munkás hét.

Üdv
Bella

Szombat

A szombati napon ismét a pihenés került előtérbe. A szokásos közös reggeli után Grétivel még visszafeküdtünk aludni, és mivel kicsit megvisel minket a mindennapos 5 órai kelés, így közel fél 1-ig aludtunk tovább, hogy kialudjuk a hét fáradalmait. Szerettünk volna kirándulni menni, vagy legalább csak csavarogni a városban kicsit, de ellentétben azzal, hogy hétközben mennyire szép idő volt, ma egész nap szakadt az eső. Így egy gyors bevásárlókörút után hazamentünk. 

Mivel elég későn keltünk, így elég gyorsan elment a nap. Késő délután megcsináltuk a vacsit, majd csaptunk egy csajos estét, kényelmesen befészkeltük magunkat a fotelekbe és a kanapéba, majd együtt megnéztük a Szerelmünk Lapjait. ( Első alkalom, hogy nem sírtam a végén ;) )

Kilenc körül kimentünk Kriszti elé az állomásra, aki a mai napot Bécsben töltötte. Majd együtt nekivágtunk a városnak, hogy találjunk valami kellemes kis helyet, ahová be tudunk ülni. Útközben természetesen esett az eső, de már kezdtünk hozzászokni.

Csak egy pár táska ;)

 Végül egy kellemes hangulatú bárban kötöttünk ki. Iszogattunk, beszélgettünk, majd fél egy körül úgy döntöttünk, hogy ideje indulni. Ekkor jött a nap egyik kellemetlen meglepetése, ugyanis hiába számoltuk, hogy ki ennyit fogyasztott valahogy mégsem stimmelt a számlán szereplő összeggel. Ekkor Dia átnézte, és észrevettük, hogy több italt számláztak ki, mint amennyit valójában megittunk. Én szeretném azt gondolni, hogy csak szimpla véletlen volt az egész, és nem azt szerették volna kihasználni, hogy külföldiek vagyunk, de gyanúsan nem volt meglepett, mikor mondtuk, hogy itt valami nem stimmel.  

Egy óra körül értünk haza, és azt hiszem mondhatom mindannyiunk nevében, hogy ismét egy kellemes napot tudhatunk magunk mögött itt Grazban.