"A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket."

A negyedik gyakorlati napunkat kezdhettük meg a már lassan megszokottá váló éppen hogy csak korai reggelivel. (05.30!)
Dodóval, mint minden reggel Gréta dalát énekelve sietünk ki a villamoshoz. Kellemesen kiszámolva, éppen elértük azt, hiszen aki ismer minket az tudja, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk a világ legpontosabb emberei. :D De ezt az énünket az osztályon nem ismerik. :)

Az osztályra beérve már kicsit rutinosabban mozogtunk. Részt vettünk az átadáson, majd csatlakozva az ápolókhoz segítettünk a reggeli teendőkben. Mivel ma telt ház volt, ezért bőven volt munka, főleg dokumentáció téren. Sajnos még mindig nehézkesen helyezkedünk el az idegen nyelvi közegben, így nem tudunk eléggé érvényesülni. Igyekezetünk ellenére is olykor háttérbe szorulunk. De reményeink szerint ez idővel javul, és sok biztatást is kapunk, és ez nagyon motivál minket. :) Mert, ahogy ma Matkovics Ágnes tanárnő mondta: "A nehézségek azért vannak, hogy leküzdjük őket."

Az idő ma kissé kicsúszott a kezünk közül, ugyanis az osztályos reggeli 11-kor kezdődött. Ami ebben az esetben azt jelentette, hogy mire befejeztük már mehettünk is ebédelni. Persze némi költői túlzással. De számunkra ez sosem gond. Enni mindig tudok. :D (Mondjuk nem annyit, mint Dodó)







Mindig nagy felüdülés ebédnél találkozni a többiekkel. Ma talán az itt létünk legfinomabb ebédjében lehetett részünk. A kihagyhatatlan grízgombócleves, rántott hús, rizibizivel és almáspite. Persze sosem volt komolyabb gond az étellel, csupán kissé... hm... fura.





Ebéd után még egy kevés időt eltöltöttünk az osztályon, majd 14.30-kor hazaindultunk. Itthon kimerülten zuhantam az ágyamba. Nem sokkal később Viki jelent meg az ajtóban, hogy elinvitáljon minket egy kis közös vacsorára. Így nagyon jó hangulatban telt el a vacsora, és teljes bizalommal osztottuk meg egymással az élményeinket. Lassan kis családdá alakulunk. :)