Dimenzióváltás az ápolásban

Csütörtök, reggel 5:30. Egy új hajnal virradt ránk. Mindenkinek a szemében az izgatottság és a közelgő újtól való félelem tükröződött. A kiadós reggeli után, mindenki készen állt arra, hogy egy új kihívással kell szembenéznie. Ez a kihívás sok újat tartogatott mindenki számára, hiszen eljött az a nap amire mindenki várt, az első nap a gyakorlati helyen. Az előző napokban volt alkalmunk megtekinteni a gyakorlati helyeket, ami rendkívül jó volt hiszen így könnyen odatalált mindenki a megfelelő helyre. Hármunknak (Viki, Barni, Andris) egy kicsit később is elég volt elindulni, mivel első nap csupán 7:30-kor kellett jelentkeznünk, az LKH-West recepcióján, Frau Wagner-nél. Ő egy interdiszciplináris manager, és segített minket eligazodni az épületben.

Számomra ez az épület letisztultságot, modernséget és abszolút funkcionalitást sugároz. Miután sikerült átöltöznünk Frau Wagner felkísért minket Barnabással az osztályra, ami a 4. emeleten található.

Ez az osztály egy általános belgyógyászati osztály fertőző betegek részére. A csütörtöki napon a főnővér nem tartózkodott az osztályon, mivel vizsgája volt osztály vezetésből, ezért a helyettes osztály vezető főnővér Eva Schaller fogadott minket. Bemutatott minket a jelenlevő orvosoknak és ápoló személyzetnek,

akik nagyon szívélyes fogadtatásban részesítettek minket, és igazán jól, érthetőn beszéltek. Itt kell megjegyeznem, hogy az osztályon

28 betegágy van amire minimum 8 ápoló jut, köztük vannak segédápolók, diplomás ápolók és szakápolók is. Eva körbevezetett minket először az osztályon, majd az egész épületben, ami tulajdonképpen két részből az LKH-Westből, és a baleseti sebészetből áll. Ezután elmagyarázta, hogy kinek milyen kompetenciája van az ápoló személyzet közül, és milyen egyéb feladatkörök vannak.

A délelőttöt alapápolási feladatok ellátásával töltöttük, számomra óriási élményt jelentett ez, itt tényleg igazán minden a beteg érdekei szereint történik. A pácienesekhez külön odament Eva (nem tudom elégszer ismételni, hogy ő a főnövér helyettes) és ő vette fel a reggeli, ebéd, illetve vacsora rendeléseket. A napi háromszori étkezésüket különféle étrendi ajánlások alapján tudják összeállítani, ami mindenre kiterjed. Napközben forró gyógyteát, frissen örőlt, és főzött minőségi kávét, és magas ásványi anyag tartalmú ásvány vízet ihatnak a betegek. Ha pedig bármi más kívánalmuk van, akkor természetesen készségesen segítenek.

Ezután kiosztottuk a betegeknek az ebédet, amit mindenki nagyon jóízűen fogyasztott, akinek kellett segítettünk az evésben amit szívélyes köszönettel fogadtak. Ekkor vettem észre azt a bizonyos mentalitást, amikor mind a beteg részéről, mind pedig az ápolószemélyzet részéről ÓRIÁSI TÜRELEM van. Miután végeztünk, kivettük a félórás ebédszünetünket, amihez csak annyit fűznék hozzá, hogy előre megrendeltük a helyi hálózatról, a saját profilukról bejelentkezve. Mi is 3 féle menüből tudtunk választani, amihez korlátlan üdítő és saláta fogyasztás volt. Ebéd után visszamentünk az osztályra, ahol már várt minket Eva. Kimentünk a teakonyhába, és adott nekünk egy komplett tervezetet számunkra, ami tartalmazta mindazt amiből a gyakorlat fel fog épülni. Elköszöntünk, és megfáradva, bár új reményekkel tekintve a jövőbe tértünk haza.

Andris voltam

A mai nap sem volt hiábavaló

A szerdai nap egy 8órás kezdéssel és egy pazar reggelivel indult.Valahogy kezdem megszokni, hogy sokadszorra elmondják udavariasan nekünk: -A kávét és a tejet magukkal vihetik az asztalhoz nyugodtan!

8:35 felé már úton voltunk a jól megszokott Esperantoplatzra , ahol a csatlakozást elérve elindultunk az LKH(Landeskrankenhaus)-ba.

A Hall-ba már Gerhilde várt ránk és egyből a tárgyra térve eligazított minket a tanórákat illetően.

Mint a kép is mutatja , mindenki nagyon izgult, hogy hova is osztják.

Az ő óráját kaptuk ki Bellával így már egy ismerős arcot biztosan láthattunk 90 percen keresztül.
Az alvás fázisairól és az irodalmi kutatásról volt szó, ami kulcsfontosságú a tudományos pályán.

Továbbá megfigyeltem a tanulók osztálytermét és figyelmes lettem a különlegességekre, a sajátos szabályokra amiket akár egymással szembeni elvárásoknak is lehet nevezni.



Egy csere következtében a második látogatott tanítási óránk nem anatómia hanem esetmenedzsment modellek óra volt.A kombinált osztály tanrendjébe tehettünk belátást.Meg kell hogy mondjam elég alaposan tanulják a szakmai ismereteiket.Power Pointos bemutatók segítenek ábrákkal és halmazokkal szemléltetni a rendszer felépülését.Bár elvárás a nívós szintű oktatás náluk, hisz diplomás ápolói végzettséget kapnak kézhez.

Visszafelé menet megbizonyosodhattam róla, hogy a kórház idekint valóban egy "ewige Baustelle" vagyis, örökös építkezési terület.

Essen egy pár szó a közlekedésről, ami egyszerűen lélegzetelállító!Nincsen késés, de akkor mi van ?
Teljeskörű tájékoztatás és pontos munkavégzés!
Mindenütt monitorok amik a várakozási időt és a járat számot jelzik.(Ezen a képen pont egy kiírás látható, de valóban így van)
Lehetetlen eltévedni idekint.

Kora délután végződött  tehát a napunk.Ezután mindenki ment amerre látott.

Vecsei Barnabás

Beilleszkedés :)

Egy kissé kapkodós reggeli után a tegnapihoz hasonlóan ismét elindultunk az iskola felé. 8.30-kor találkoztunk Gerhilde-vel az iskola aulájában. 

Általa bejárhattuk az egész iskolát.

Kezdetnek bevezetett minket az oktatási rendszer rejtelmeibe.

Eztán a demonstermeket látogathattuk meg. Ámultunk a hatalmas termeken, ahol az elméleti és gyakorlati oktatást is tökéletesen meg lehetett oldani.

Majd kérésünkre körbevezettek minket a kollégiumi szálláson. Láthattuk a szobákat, a fürdőszobákat, a kis konyhákat és a konditermet is. Nagyon szép volt minden. Valószínűleg ezt kollégistáink jobban tudták értékelni. J

A mai nap legnagyobb élménye számomra a tanóra volt. Három csapatra oszolva beülhettünk egy-egy órára. Nagy izgalommal vártuk és nem ért minket csalódást. A tanár és a diákok hihetetlenül barátságosan fogadtak minket. A téma érdekes volt ahogyan a tanóra menete is. És ami a legcsodálatosabb… a terem négy falából az egyik üvegből volt, ahol közvetlen kijáratok nyíltak az őszi tájba.

Suliban végezvén nekiindultunk az LKH Westnek, ahol hárman fogják tölteni a gyakorlatukat. A kórház nagyon modern, tiszta és átlátható. Legnagyobb örömünket mégis az üvegfalú liftben leltük.

Ugyan kissé csalódásként ért minket a gyakorlat korai kezdete (6.30), de mindnyájan izgatottan várjuk

A kórház látogatása után visszaindultunk a szállásra, és nem mellékesen eközben bőrig áztunk.

De semmiféle eső nem tarthat minket vissza attól, hogy rövid idő múlva meglátogassuk a Mur parkot, ahol egészen ki tudtuk élni vásárlási vágyainkat. :D

Halihóó Mindenki :)

Fúú nem is tudom,hogy hol kezdjem a mai napunkról a beszámolómat..

 

Először is nagyon örülök,hogy sikerült ide kijutnom. Graz valami csodálatos város számomra..maga a festői környezet,város nyugalmassága, a sok látni való és minden más elnyerte a tetszésemet :)

 

Ma elég korán keltünk,egy gyors reggeli után indultunk a kórházba és az iskolába bemutatkozni és körülnézni. Szívélyes fogadtatásban volt részünk azt kell,hogy mondjam..a kórházban rögtön megmutatták nekünk a konyhát, ami számomra elég meglepő volt,hogy ennyire részletesen bemutatták,de nem baj legalább ezt is láttuk :P ),megnéztünk egy rövidke kis filmet az LKH Universität Klinik-ről (amiről tudni kell,hogy egy 100éves klinika és kb. 50 épületes ),majd betekintést nyerhettünk a mentőhelikopter leszálló pályájáról,ahonnan beláthattuk a kórház óriási területét illetve a város nagy részét. Azt kell,hogy mondjam,hogy csoda szép volt :)

 

Majd a kis nézelődésünk után,felmentünk az iskolába,ami szintén a klinika területén található csak jóóóó magasan :D és útközben ahogy mentünk felfelé találtunk egy játszóteret is,ahol kicsit kiélhettük páran magunkat :D ... Nagyon aranyosan és kedvesen fogadtak minket,megkaptuk a munkaruhákat és kaptunk Chipkártyát,amivel majd kajálni tudunk a kórházban. A suliban ebédeltünk és azt kell,hogy mondjam mivel én elég válogatós vagyok és pl. menza kaját meg se eszem..itt nagyon finom volt a kaja,és nem mondanám szimpla menza kajának,mert attól 1000* jobb  amit kaptunk(ott főznek amit a legelején említettem,hogy konyhát bemutattak nekünk :) ). Mai napunk ilyen kis rövidke volt így a kórházban és az iskolában,de holnap már több minden fog történni ott,de majd arról is részletesen beszámolunk :)

 

 

A kis "kötelező" progi után jöhetett a jól megérdemelt shopping, pihenés, hülyülés és minden más :D. Grétivel egész jól elvoltunk, sikerült kicsit vásárolgatunk illetve nagyon sokat hülyéskedtünk a boltokban és annyit nevettünk,hogy az hihhetetlen :D  és beszereztünk estére CSÓCSÁLNI valót (ez a szó nagyon elnyerte a tetszésemet,így nem hagyhattam ki :P ami tulajdonképpen a chips volt most ). 

 

Most így este környékén beszélgetünk gépezünk, skype-olunk, pihenünk és készülünk a holnapi napra :) 

Puszi mindenkinek

Dius 

 

Kóvályogjunk!

Egy mélyen átaludt éjszaka után egy finom reggeli várt minket az étkezőben. Svédasztal volt minden "grazi" jóval (gyümölcsök, műzlihegyek, sajtok, pékáru, tea, kávé, kakaó, tej, gyümölcslé...).

Reggeli után megpihentünk, majd az első bejegyzéssel megnyílt a blogunk. Pihenésből sosem elég, így folytattuk. Szieszta gyanánt felfedeztük az udvart, de a játszótérre nem mehettünk a közénk állított kerítés miatt. :( Viszont, hogy újraéljük gyermekkorunkat készített fügefa-hajócskákat, amiket a szállás melletti patakocskában szabadjára engedtünk.

Kettőkor ismét nyakunkba vettük a várost elemózsia után kutatva. Másfél óra után megtaláltuk a tökéletes étkezdét, ahol Vikivel elfogyaszthattuk életünk első sushiját - Finom volt, de nem lesz a kedvencünk -, a többiek a jól bevált tésztánál maradtak.

Ebéd után mindenki megindult a szélrózsa minden irányában. Felültünk Krisztivel és Andrissal az Andritzba tartó villamosra, amivel eljutottunk a külvárosba, ahol vasárnapi volt az élet. Számunkra nagy élmény volt szembetalálkozni azzal, hogy a villamosnak csak egy eleje van. :) 

A belvárosba visszaérve megcsodáltuk a régen várt Mura-szigetet. Szomorúan konstatáltuk, hogy a játszóházi kötélmászókát, és csúszdát csak 14 éves kor alatt használhatják, amit már enyhén túlléptünk. Szóval csak irigykedve néztük az apróságokat. Elkeseredésünkben bementünk a kávézóba, ahol még a szódát is csillagáron mérik, ezért egy kis fotózgatás után továbbindultunk. 

Hazafelé menet meglátogattuk kedvenc Sparunkat, de a tömeg még mindig nem fogyott el... Egy óra sorban állás után megvettük az eredetileg szörpnek hitt öntetünket. 

Fáradtan, fájó lábakkal hazamentünk pihenni, és ezzel a bejegyzéssel nyugtázom a napot.

Kezdetek...

8:20 Budapest, Keleti pályaudvar
Indulunk. A reggeli találkozáskor mindenki arcán az izgalom látszódott és a várakozás, hogy "minden rendben lesz". Mindenki szeme a piros, railjet feliratú vonatot kereste. Felszállva a vonatra szembesültünk vele hogy ez nem lesz egy könnyű menet..."kicsit" sokan voltak...

9:10
Kifut a vonat és már mindenki tudja, hogy Bécsig kemény három óra állás vár ránk, de volt egy akinek szerencséje volt... :) Ki a kocsik közti átjáróban, ki pedig a csomagjain talált helyet.

12:01 Bécs
Rohamléptekben leszállás a vonatról és nyargalás át a másik vágányra, remélve, hogy a két perc múlva Grazba induló vonaton mi is ott leszünk. Nem sikerült. Egy óra pihi a peronon, cigiszünet, emeletes vonat csodálás. 12:54: megérkezik a csatlakozás.
(Fogtunk osztrák katicát, szeretett minket.)

13:04 Bécs-Graz
Ülünk! a vonaton. Kényelem, sok boci, gyönyörű táj, elveszett milkaboci keresés. Grazig kipihentük a Bécsig tartó út fáradalmait.

 

15:35 Graz
Gerhilde, a helyi iskola igazgatóhelyettese fogadott bennünket az állomáson. Kicsit elpilledve a szállásra érkeztünk. Csendes, nyugodt környezet, barátságos fogadtatás. Kaptunk csokit (meglett a milkaboci) és gumicukrot és térképet és bérletet.

Szállás: Van akinek kicsit hideg, nincs minden szobához fürdő de kényelmes, tágas, tiszta, nyugodt és otthonos a környezet.

Este a városban: 10. 26-a, Ausztriában ünnepnap, de a pályaudvaron nyitva van a Spar. És ekkora tömeget vásárolni még életünkben nem láttunk.

Hazaérve sörözés, beszélgetés, gumimacievés és éjfél körül közös megegyezésre lámpaoltás :)

puszi Gréta