A mai nap sem volt hiábavaló

A szerdai nap egy 8órás kezdéssel és egy pazar reggelivel indult.Valahogy kezdem megszokni, hogy sokadszorra elmondják udavariasan nekünk: -A kávét és a tejet magukkal vihetik az asztalhoz nyugodtan!

8:35 felé már úton voltunk a jól megszokott Esperantoplatzra , ahol a csatlakozást elérve elindultunk az LKH(Landeskrankenhaus)-ba.

A Hall-ba már Gerhilde várt ránk és egyből a tárgyra térve eligazított minket a tanórákat illetően.

Mint a kép is mutatja , mindenki nagyon izgult, hogy hova is osztják.

Az ő óráját kaptuk ki Bellával így már egy ismerős arcot biztosan láthattunk 90 percen keresztül.
Az alvás fázisairól és az irodalmi kutatásról volt szó, ami kulcsfontosságú a tudományos pályán.

Továbbá megfigyeltem a tanulók osztálytermét és figyelmes lettem a különlegességekre, a sajátos szabályokra amiket akár egymással szembeni elvárásoknak is lehet nevezni.



Egy csere következtében a második látogatott tanítási óránk nem anatómia hanem esetmenedzsment modellek óra volt.A kombinált osztály tanrendjébe tehettünk belátást.Meg kell hogy mondjam elég alaposan tanulják a szakmai ismereteiket.Power Pointos bemutatók segítenek ábrákkal és halmazokkal szemléltetni a rendszer felépülését.Bár elvárás a nívós szintű oktatás náluk, hisz diplomás ápolói végzettséget kapnak kézhez.

Visszafelé menet megbizonyosodhattam róla, hogy a kórház idekint valóban egy "ewige Baustelle" vagyis, örökös építkezési terület.

Essen egy pár szó a közlekedésről, ami egyszerűen lélegzetelállító!Nincsen késés, de akkor mi van ?
Teljeskörű tájékoztatás és pontos munkavégzés!
Mindenütt monitorok amik a várakozási időt és a járat számot jelzik.(Ezen a képen pont egy kiírás látható, de valóban így van)
Lehetetlen eltévedni idekint.

Kora délután végződött  tehát a napunk.Ezután mindenki ment amerre látott.

Vecsei Barnabás