Kóvályogjunk!

Egy mélyen átaludt éjszaka után egy finom reggeli várt minket az étkezőben. Svédasztal volt minden "grazi" jóval (gyümölcsök, műzlihegyek, sajtok, pékáru, tea, kávé, kakaó, tej, gyümölcslé...).

Reggeli után megpihentünk, majd az első bejegyzéssel megnyílt a blogunk. Pihenésből sosem elég, így folytattuk. Szieszta gyanánt felfedeztük az udvart, de a játszótérre nem mehettünk a közénk állított kerítés miatt. :( Viszont, hogy újraéljük gyermekkorunkat készített fügefa-hajócskákat, amiket a szállás melletti patakocskában szabadjára engedtünk.

Kettőkor ismét nyakunkba vettük a várost elemózsia után kutatva. Másfél óra után megtaláltuk a tökéletes étkezdét, ahol Vikivel elfogyaszthattuk életünk első sushiját - Finom volt, de nem lesz a kedvencünk -, a többiek a jól bevált tésztánál maradtak.

Ebéd után mindenki megindult a szélrózsa minden irányában. Felültünk Krisztivel és Andrissal az Andritzba tartó villamosra, amivel eljutottunk a külvárosba, ahol vasárnapi volt az élet. Számunkra nagy élmény volt szembetalálkozni azzal, hogy a villamosnak csak egy eleje van. :) 

A belvárosba visszaérve megcsodáltuk a régen várt Mura-szigetet. Szomorúan konstatáltuk, hogy a játszóházi kötélmászókát, és csúszdát csak 14 éves kor alatt használhatják, amit már enyhén túlléptünk. Szóval csak irigykedve néztük az apróságokat. Elkeseredésünkben bementünk a kávézóba, ahol még a szódát is csillagáron mérik, ezért egy kis fotózgatás után továbbindultunk. 

Hazafelé menet meglátogattuk kedvenc Sparunkat, de a tömeg még mindig nem fogyott el... Egy óra sorban állás után megvettük az eredetileg szörpnek hitt öntetünket. 

Fáradtan, fájó lábakkal hazamentünk pihenni, és ezzel a bejegyzéssel nyugtázom a napot.