Csütörtök és köszönet :)

A megszokott reggeli ma szokatlanul nyugodt és kényelmes volt. Evés közben taktikai megbeszélést tartottunk a mai napról. Mivel vége van a gyakorlatnak, az egyértelmű volt számunkra, hogy a gyakorlati ruhát és chipkártyát ma feltétlenül le kell adnunk. Így kiegyeztünk egy 11.45-ös találkozóban. Hát majdnem mindenki időben odaért… :D (Igen, én is a késők között voltam, de Dodó hibája!)

A suliban hatalmas szerencsénkre és összefutottunk Gerhildével. Elmesélte, hogy milyen híreket kapott rólunk az osztályról, illetve nagyon jó utat és minden jót kívánt nekünk. Dodóval nagyon döcögősen szoktunk bele a gyakorlatba és eleinte rengetek nehézségbe ütköztünk, így hatalmas öröm volt hallani azt, hogy az osztályvezetőnk mindezek ellenére is vissza várna minket. Pedig nem voltunk könnyű esetek… :)

Miután mindent sikerült leadnunk, elfogyaszthattuk az utolsó, grazi, menzás, továbbra is igencsak furcsa ebédünket.

Az iskolánál elváltak útjaink. A csapat nagyobbik fele a MurParkba ment bevásárolni, mi pedig a környékünkön támadtuk meg a boltokat, ahol beszerezhettünk néhány nélkülözhetetlen kelléket. (pl.: egy 50 db-os hajgumi csomagot.)

A várost járva már megízlelhettük a karácsony hangulatát. Örömhír, hogy holnap kezdődik Grazban a karácsonyi vásár. :)

Este egy nagy adag vacsi után összegyűltünk, és a megfelelő kellékek mellett kiadhattuk a stresszt magunkból. Kisebb nagyobb bakik mellett ez a „kis” hangulatos összejövetel is remekül sikerült.

A mai nap elsősorban már a búcsúzásról szólt, hiszen a gyakorlatnak már végleg vége, és lassan mi is hazamegyünk. Igazán most fogtuk csak fel, hogy egy hónap van mögöttünk rengeteg élménnyel, tapasztalattal, sikerekkel és csalódásokkal.

Mivel nekem ez az utolsó bejegyzésem, ezért szeretném megragadni az alkalmat és megköszönni mindazoknak, akikkel együtt tölthettem ezt a csodálatos egy hónapot. Szinte idegenekként érkeztünk, aztán a barátságokon át egy családdá alakultunk. Én hálás vagyok ezért a lehetőségért és az együtt töltött időért. Nem búcsúzom el végleg, hiszen mind úgy tervezzük, hogy még találkozunk, de nagyon szokatlan lesz majd nélkületek… Dia nevetése, Gréta békés de gyilkos mondatai, Viki mindig vidám, bájos mosolya, Barni beszólásai, Bella éneke, Andris szívderítő kérdései, mondatai és persze Dodó ütlegelése… :D :)

Hiányozni fogtok! :)